Hévíz az egyik legrégebbi magyarországi fürdő- és üdülőhely. A ma ismert tó környéke már az ókorban lakott hely volt. Különösen gazdag régészeti leletek maradtak fenn a római korból. A feltárt villák, sírok maradványai azt valószínűsítik, hogy a rómaiak pontosan tisztában voltak a víz gyógyító erejével, így ők lehettek az elsők, akik kikapcsolódási, gyógyulási céllal keresték fel a Tófürdőt.
Hévíz első írásos említése 1328-ból származik, egy lantin nyelvű oklevélben írták a következőt: “Usque ad locum vulgariter heuvyz dictum”, azaz “addig a helyig, amelyet közönségesen Hévíznek mondanak”.
1731-ben Bél Mátyás tudósnak egy téli szánkótúra alkalmával mutatták be a soha be nem fagyó, gőzölgő tavat. 1769-ben dr. Szláby Ferenc, Zala megyei főorvos már az “ízületi bajokban, köszvényben, csúzos bántalmakban” szenvedők számára ajánlott fürdőhelyként emlékezik meg a hévízi tóról.
A szó klasszikus értelmében vett üdülőhellyé azonban Festetics Györgynek köszönhetően vált Hévíz. 1795-ben egy jól járható utat építtetett ki a tóig. A partján köpölyöző házat, lacikonyhát, angolkertet létesített, de tutajokra két fürdőházat is épített. Az első cölöpökre emelt fürdőházakat pedig 1857-ben alakították ki. Hévíz így már több mint 150 éve tartozik a magyarországi üdülőhelyek sorába.
Kommentek