Becslések szerint az ország területének 70 százaléka alatt található termálvíz. Az elmúlt 10-15 évben ezt a fürdőépítések, felújítások és bővítések növekvő száma is mutatta. Kicsit azonban mintha át is estünk volna a ló túlsó oldalára. Sok, termálforrással rendelkező település ugyanis azt hitte, hogy egy termálfürdő megoldást jelenthet a gondjaikra, kitörési lehetőséget jelenthet a számukra. Zalakaroshoz, Bükfürdőhöz (és még sorolhatnánk) hasonló felfutást reméltek egy új fürdő nyitásától, vagy éppen a régi betonmedencés létesítményük hatalmas élményfürdővé fejlesztésétől.
Ezt egyébként nem csak a település vezetői látták így sok helyen, hanem a lakosság is szeretett volna saját termálfürdőt, így az a polgármester aki kijárta egy fürdő építését, az szinte borítékolva érezhette az újraválasztását. Azonban a 2008 őszén érkezett válság véget vetett a könnyen szerezhető hitelek aranykorának. Valamint rámutatott arra is, hogy ennyi fürdőhelyet nem feltétlenül tud eltartani a belföldi kereslet. (A külföldiek becserkészése pedig bonyolult és hosszadalmas folyamat, ráadásul szakértelmet is igényel, ami rendszerint hiányzott). Ezeknek a felelőtlen, és elhibázott fürdőfejlesztéseknek még sokáig az emlékművei lesznek az országszerte megtalálható, üresen kongó termálfürdők. Ezekből közlünk most egy válogatást.
(A fotókon a zárva tartó esztergomi, dunaújvárosi és gelsei termálfürdők).
Esztergom: ilyen volt a megnyitás után
Esztergom: a csúszda rég nem látott vizet
Dunaújváros: amikor még működött a fürdő
Dunaújváros: az üres gyógyászati részleg
Dunaújváros: kültéri gyerekmedence
Dunaújváros: most már víz sincs benne
Dunaújváros: termálfürdő vendégek nélkül
Gelse: uszodájuk is volt, most ebben sincs víz
Gelse: a kis zalai település túl nagyot álmodott
Kommentek