Nem jó ötlet órákon át a gyógyvizes ülőmedencékben ücsörögni, ez ugyanis akár súlyosbíthatja is azokat a panaszokat, amelyek miatt felkerestük a gyógyfürdőt.
A fürdőkben található gyógyvizes medencéknél minden esetben elhelyeznek egy táblát az ajánlott fürdési idővel. Ez általában 15-30 perces időtartamot jelöl, amit a fürdőzők többsége totálisan figyelmen kívül hagy. Hiszen sokan úgy gondolják, hogy ha már egyszer kifizették a napi belépőt, akkor nehogy csak félórát ázzanak a gyógyvízben.
Ugyanakkor a gyógyvizek esetében általában a kevesebb a több. Ahogy Fröhlich Lóránt írja a Gyógyfürdőkről fürdőzőknek című könyvében: “az előírt fürdési időnél lényegesen hosszabb meleg fürdőt ne vegyünk. A 20-30 perces fürdési idő elég ahhoz, hogy a gyógyvíz alkotórészei felszívódjanak”.
A túlzásba vitt gyógyvizes ücsörgésnek lehet ugyanis egy kellemetlen mellékhatása, amit fürdőfáradtságnak neveznek. Ez általában olyankor jelentkezik, amikor valaki egy fürdőkúra során rendre, minden nap jelentősen túllépi az ideális fürdési időt. Ilyenkor napokig, hetekig tartó rossz közérzet, fáradtság, levertség jelentkezhet. Ráadásul felerősödhetnek azok a problémák, amelyek miatt eleve felkereste a gyógyfürdőt, azaz esetleg jobban fájnak az ízületei, mint előtte.
Aki szeretne tovább a vízben tartózkodni, de el is kerülné a fenti tüneteket, annak jó módszer lehet, ha medencét vált. A legtöbb fürdőhelyen ugyanis a gyógyvizes ülőmedencék mellett vannak kevésbé magas ásványianyag-tartalmú vízzel feltöltött termálvizes medencék is, sokszor élményelemekkel felszerelve. Azaz a napi gyógyvizes kvóta kihasználása után érdemesebb ezeket, vagy akár – ha van – az úszómedencét felkeresni.
Szintén megoldás lehet az, ha valaki kifejezetten olyan fürdőhelyre látogat el, ahol a gyógyvíz ásványianyag-tartalma eleve alacsonyabb. A két legtipikusabb helynek ebből a szempontból Hévízen a Tófürdő, illetve Miskolctapolcán a Barlangfürdő számít.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: